Hatodik rész
Tetszik?:)Kicsit rövid lett de hamar hozom a kövit.Egy kicsit más ez a rész mint a többi.
Idegesen nézett a férfi a lapra.Megdörzsölte a szemét és behívta az öccsét az irodájába.
-Öcsikém!Nem az volt hogy elakarod adni a lovardát?-nézett rá nyájjal.
Attila zavarodottan lesütötte a szemét.-De így volt.Meggondoltam magam.Lehet hogy maradok.
-Hát igen azt látom.-lobogtatta meg a szórólapot.-Ide figyelj.Nem vagyunk már kisgyerekek akik összevesznek holmi kis játékon.Azt mondtad eladod a lovardát!
Sajnálom erről szólnom kellett volna hamarabb.
-Miért nem akarsz elmenni?Tudod nem értelek.-ült le a forgós székébe.-Nem fog működni ez.Kettő lovarda egy kis városban?Az egyikünké csődbe megy.És nekem nagyon úgy tűnik hogy a tiéd.-vélte Dani.
Attila összevonta a szemöldökét.-Ezt vegyem kihívásnak?
Dani elmosolyodott.-Nem mert tudom hogy azt én nyerném meg.Én már ezt az egészet végig gondoltam.Ha elmennél nem csak hogy megszűnnének a rólunk lévő pletykák a városban hanem még te is többet kereshetnél.És a felvett kölcsönt visszadhatnád nekem.Gondoltam a közös lovardára.De szerintem nem menne.Mind a ketten más személyiségek vagyunk csak egyfolytában veszekednénk.Gondold át ezt végig.
Attila megrázta a fejét.-A kölcsönt visszafizetem.Ha tényleg nem válik be a módszer elmegyek.Csak hogy tudd az én lovardám is van olyan jó, talán még jobb is mint a tied.
Dani a felhőkig vonta a szemöldökét.-Attila,öcsikém szeretlek-állt fel a székéről-de te is tudod jól hogy ez nem igaz.Nem akarok kérkedni de nekem van több diákom.
-Már elnézést de de egy lovarda minősége nem a diákok számától függ.És ha megkérhetlek így többet ne beszélj a lovardámról!Köszönöm.-ment ki Attila az ajtón.Dani ravasz mosollyal ült vissza a székébe.