Ú ez izgi lesz!Komikat kérek!

Csütörtökön...

-Biztos elakarsz menni?-kérdezte Lia aggódva.

-Igen.Meg kell ezt beszélnünk!-vette fel a cipőjét Attila.-Ugyan mi baj történne?

Lia elgondolkodva figyelte férjét.Végül megvonta a vállát.

-Hamar érj haza!-adott egy puszit férje arcára.-Szia!

Attila bepattant a kocsijába és a város másik végébe,Dani lovardájához vezetett.Dani lovardája rendezett és szép volt.Egy mesterséges patak vette a lovardát körül amin egy hídon lehetett átjutni.A bokszoknak volt saját kifutójuk.Az ember azt hinné ez a lovak paradicsoma, de nem.Dani nem igazán értett a lovakhoz és az igazat megvallva ebben is csak Attilával akart versenyezni.A lovak szépen le voltak kefélve,nem is éheztették őket de minden ló lelke meg volt sebesülve.A gyerekeknek mindig az erős és szigorú pálca és szárhasználatot tanították.Attila sajnálta a lovakat.Viszont az emberek többsége a külsőt tartja fontosnak és ide járnak lovagolni.Igaz Attila lovardájában néha-néha elhagynak pár dolgot (például a legelőn maradt nyereg vagy a pályán maradt pálca) és nem is a legrendezetteb lovarda de itt mindenki szerette a lovakat és mindeki boldog volt.

-Végre megjöttél!-jött ki a házából Dani.-Fáradj beljebb.

Attila megint bátyja irodájában találta magát.Kettő korsó bor volt ott a papírok helyett.

-Kérsz?-öntött kettő pohárba bort a házigazda.

Attila bólintott.Kicsit feszült volt.Általában amikor Danival van mindig úgy érezte magát mintha ő egy kisfiú lenne míg bátyja az apja.Természetesen azért érezte mindig így magát mert gyerekkorukban Dani eléggé főnökösködő volt.

-Nos akkor vágjunk is bele.Sajnálom ami tegnap történt.Úgy gondolom hogy borítsunk fátylat erre az egészre és béküljünk ki-ajánlotta fel a békejobbot Dani.

-Elfogadod hogy nem adom el a lovardát amíg meg nem gondolom magam?-nézett rá ridegen az öccse.

-Hümmm...hát jó.Igazából már el is felejtettem miért versengünk egymással.-ivott bele a poharába.

-Tényleg?Nem emlékszel a végítéletre?És hogy felvílágosítsalak csak te akarsz velem versengeni.Ne játszd meg magad!

-Igazad van.eléggé gyerekesen viselkedtünk.Bocsánat, viselkedtem.De  gondolkodtam a dolgon és nincs kedvem erre pazarolni az életem.Úgyhogy nyugodj meg nem keserítem meg az életed.-vigyorgott rá Dani.

Attila kétkedően nézett rá aztán koccintottak.

                                                                               **************

-Ó naiv kisöcsém.-nézett az alvó Attilára Dani.-Nagy hibát követtél el hogy hittél nekem-rakta el az aláírt lapokat...

Tetszik?:)Kicsit rövid lett de hamar hozom a kövit.Egy kicsit más ez a rész mint a többi.

Idegesen nézett a férfi a lapra.Megdörzsölte a szemét és behívta az öccsét az irodájába.

-Öcsikém!Nem az volt hogy elakarod adni a lovardát?-nézett rá nyájjal.

Attila zavarodottan lesütötte a szemét.-De így volt.Meggondoltam magam.Lehet hogy maradok.

-Hát igen azt látom.-lobogtatta meg a szórólapot.-Ide figyelj.Nem vagyunk már kisgyerekek akik összevesznek holmi kis játékon.Azt mondtad eladod a lovardát!

Sajnálom erről szólnom kellett volna hamarabb.

-Miért nem akarsz elmenni?Tudod nem értelek.-ült le a forgós székébe.-Nem fog működni ez.Kettő lovarda egy kis városban?Az egyikünké csődbe megy.És nekem nagyon úgy tűnik hogy a tiéd.-vélte Dani.

Attila összevonta a szemöldökét.-Ezt vegyem kihívásnak?

Dani elmosolyodott.-Nem mert tudom hogy azt én nyerném meg.Én már ezt az egészet végig gondoltam.Ha elmennél nem csak hogy megszűnnének a rólunk lévő pletykák a városban hanem még te is többet kereshetnél.És a felvett kölcsönt visszadhatnád nekem.Gondoltam a közös lovardára.De szerintem nem menne.Mind a ketten más személyiségek vagyunk csak egyfolytában veszekednénk.Gondold át ezt végig.

Attila megrázta a fejét.-A kölcsönt visszafizetem.Ha tényleg nem válik be a módszer elmegyek.Csak hogy tudd az én lovardám is van olyan jó, talán még jobb is mint a tied.

Dani a felhőkig vonta a szemöldökét.-Attila,öcsikém szeretlek-állt fel a székéről-de te is tudod jól hogy ez nem igaz.Nem akarok kérkedni de nekem van több diákom.

-Már elnézést de de egy lovarda minősége nem a diákok számától függ.És ha megkérhetlek így többet ne beszélj a lovardámról!Köszönöm.-ment ki Attila az ajtón.Dani ravasz mosollyal ült vissza a székébe.

Eljött ez is remélem tetszik!:)

Unott arccal hallgattam a történelem órát.Szent István tevékenyégéről beszélt éppen és körbenézve az osztályteremben senkit sem izgatott fel kellőképpen a keresztény egyházak megalakulása.No persze a stréberek mindig közbeszóltak és nagyokat bólogatva hallgatták az első padban míg az utolsóban a fiúk mobiloztak.Panka fáradtan görnyedt a pad fölé és nagyokat pislogott.Bea valamit jegyzetelt vagy rajzolt nem tudom.Tami pedig...Tami pedig valamit rajzolt.A barátnőm egy lapra rajzolt valamit és közelebb hajolva-ugyanis ő előttem ül-megláttam a lovardánk nevét.Rögtön tudtam hogy a szórólapot tervezi.Szép színes rajz volt.Tami ránézett a tanárra aztán óvatosan felém hajolt és átadta a tervét a szórólapról.

-Add tovább!-suttogta de pechére a tanár pont ránk nézett és szemöldökét magasra felvonva kérdezte meg mi miért nem írjuk amit ő mond.

-Öööööööömmm-hajtotta le a fejét a barátnőm-csak megakartam Laurát kérdezni hogy mit tetszett mondani. 

Az egész suli tudja hogy Judit néni a legszigorúbb tanár a suliban.Azt pletykálják hogy ő még az őskorból származik csak konzerválták a testét.Összerázkódtam.Ez eléggé undorító gondolat volt.Mondjuk igaz a bőre nem éppen a legszebb és a haja is...

Judit néni tovább diktálta a szöveget én pedig hálát adva az istennek óvatosan megnéztem a vázlatot:

szórólap.rtf (20710)

A lenti kép Pankát és Mandarint ábrázolta.Ekkor Tami még egy lapot csúsztatott hátra hozzám:

Hogy tetszik?

Zsír lett Tami csak még ki kell egészíteni pár dologgal és Attilát megkérdezni hogy most hogy aludt rá egyet hogy tetszik neki-e az ötletünk.:)

Ugyanis még nem tudjuk Attila pontos válaszát.Tovább adtam a mellettem lévő Pankának a lapot és a kis levelezésemet előre dobtam Taminak.

                                                                                  ************

Pár órával később a lovardában találkoztunk.Előkészítettük a lovakat az órára és vártuk Attilát.Közben a szórólapok tervezgetéséről beszéltünk.Attila hamarosan megjelent és mosolyogva ránk nézett.

-Hogyha még mindig megakarjátok menteni a lovardát...

-Igen persze hogy akarjuk-húzta ki magát Tami.

-...akkor próba-szerencse van rá kemény 5 napotok.

-Ez az!-pacsiztam le a csajokkkal.

-Na kezdődhet az óra?-mosolygott ránk Attila és láthatóan jó kedve volt.

-Igen!Amúgy csináltunk szórólapot meg egy weboldalt a lovardának ha van kedved nézd meg...-firkantotta le gyorsan Bea a tudnivalókat.Amúgy nem tudom honnan volt nála papír és ceruza.Attila felnevetett.

-Hohohó és mi lett volna hogyha nemet mondok?-nevetett AttilaMikulás.

-Hát akkor...akkor-hebegett-habogott Bea.

-Na most már tényleg menjünk mert az egész órát elcsacsogjátok!

                                                                        **************

Otthon vacsora után a weboldalunkat szerkesztgettem.Elmondtam anyunak az ötletünket ő meg a fejét csóválva csak annyit mondott hogy ne menjen a tanulás kárára az egész és akkor számára rendben van.Azon gondolkoztam hogy vajon Dani mit reagált erre az egészre. Tetszett neki?Á biztos nem.Úgy egyeztem meg a gondolataimmal erről hogy holnap megkérdezem Attilát erről.

Várom a kritikákat a Vendégkönyvbe!

Másnap...

A szénabálákon ülve tanakodtunk.Én még mindig nem fogtam fel hogy mi történt.Mégis hogy történhetett ez?!

-Lányok találjunk ki már valamit!Nem ülhetünk itt karba tett kézzel várni a szerencsét!-állt fel Bea.-Ugye azért adta el a lovardát Attila mert kevés a látogató...ezért ide kell csábítanunk pár embert és kész!Jöhet a bosszú!

-Mégis hogyan szereznénk annyi lovast ha mindegyik a Horsestarba jár?És amúgy ha meg is tudnánk menteni a lovardát a bosszúnak nem gyerekesnek kéne lennie hanem valami igazán...hogy is mondjam, rossznak!-vélte Tami.

-Ugyan már ráérünk a bosszúról gondolkodni!Először is Attila pontosan mikor adja el a lovardát?Mert még csak ugye megbeszélték Danival de még nem írta alá.Legalábbis nekem ezt mondta Attila.-mondtam.-Bea jól mondta sok lovast kell ide hoznunk vagyis hirdetnünk kell a lovardát!Szerintem készíthetnénk szórólapokat és az egész városban és suliban sőt még a környező városokba is tegyünk ki belőlük!Csináhatnánk videókat mondjuk azt felrakhatnánk a weboldalunkra amit mi fogunk megcsinálni!Na,mit szóltok?

Egy kis csönd után Panka megszólalt:-Szerintem jó ötlet!Tami te jó rajzos vagy csinálhatnál rajzokat!Laura te jó lovas vagy csinálhatnánk képeket miközben ugrasz!

-Ó ugyan már még egyáltalán nem tudok olyan jól ugrani ahogy te hiszed-szerénykedtem.

-Nem nem Panka jót mondott.Igen felvehetnénk egy lovagló órát,lefotózhatnánk a lovakat és az istállót hogy lássák hogy nálunk hogy mennek a dolgok!De figyu tudom tökre jó ezeket eltervezni de még át kell mennünk egy nagy akadályon...elkérni a beleegyezését Attilának.-világosított fel minket Bea.

-Ó az nehéz lesz-bigyesztettem le a szám.Lementünk a szénapadlásról nyomtam egy puszit Palacsinta orrára (most miért lehet hogy soha többet nem látom) és átmentünk a házba.Attila beengedett minket és megkínált teával.

-Szóval azért jöttünk mert...-ránéztem a lányokra-szóval van egy ötletünk a lovarda megmentésével kapcsolatban.

Attila összevonta dús és bozontos szemöldökét és felsóhajtott.-Lányok tudjátok mit mondtam erről...

-Tudjuk tudjuk de te se szeretnéd azt hogy eladd a lovardát.-mondta Panka.

-Persze hogy nem szeretném de elképesztően kevés pénzem maradt.Muszáj változtatnom.Nagyobb árat nem akarok kérni a lovaglásért tudom hogy az milyen gonosz dolog lenne..

-Oké oké de meghalgatnád végre az ötletünket?-vágtam a szavába.Bólintott egyet.

-Szóval arra gondoltunk hogy...-és mindent elmondtam neki.Közömbös arccal halgatta végig és végül ezt mondta:

-Erre még aludnom kell egyet.-összenéztünk a lányokkal.Tudtuk ez bizony azt jelenti...

Megjött ez is légyszí írjatok véleményt a Vendégkönyvbe mert csak így tudom mennyire tetszett!:)Na olvasd!:)

-Olyan komoly volt az arca...biztos nem jó hírt fog mondani-mondtam miközben lekeféltem Palit.

-Remélem nem olyan rossz lesz.-mondta Bea.-Úgy izgulok!Na kész vagytok már?

-Mindjárt csak még elpakolom a keféket!-kiáltotta Tami.

Felvettük az esőkabátunkat és átrohantunk az istálló mellett lévő házba.Bekopogtunk és Kornélia nyitott ajtót.Ő Attila férje.Mosolyogva behívott minket és megkínált minket sütivel.Sokszor lovaglás után szokott nekünk adni muffint és limonádét és mindannyian nagyon szeretjük a főztjét.Egy kicsit megkönnyebültem hátha nem olyan rossz hogyha így mosolyog ránk.

-Attila mesélte milyen ügyes voltál Laura-vette elő a tányérokat Lia.-Hova tette megint Attila a villákat?Remélem nem megint a nappaliban találom őket.-mormolta magában aztán végül megtalálta egy fiókban.Lia Attila tökéletes ellentétje volt.Lia rendszerető nyugodt kissé félénk nő volt,Attila pedig tele energiával egy mosolygós bátor de rendetlen ember volt.Erre szokták mondani hogy az ellentétek vonzzák egymást.-Milyen furcsa-gondoltam.Bementünk a nappaliban ahol már várt minket Attila.

-Sziasztok üljetek le-kínált meg minket hellyel.Ideges lettem...vajon mit akar mondani?-Nem is tudom hogy mondjam el...szóval bezárom a lovardát és elköltözök innen Liával.-Lia bejött a nappaliba és leült mellénk.Mi meg le voltunk sokkolva.Először Panka kapott észhez:-Mi?De miért?Ezt nem teheted!És a lovakkal mi lesz?!

-Tudom váratlanul ért ez titeket de mindent megmagyarázunk.-nyugtatott minket Lia.Attila vette át a szót:-Hát ez hosszú történet...Szóval mindannyian ismeritek a bátyámat ugye?-bólintottunk-Mindenki erről szokott pletykálni... a két testvér aki mindig marakodik.Apánk is lovardát vezetett anyánknak pedig volt egy nagy telke.Sajnos hamar meghaltak és apám nekem adta a lovardája részét anyám pedig Daninak a telkét.Dani rögtön elkezdtt vitázni hogy már pedig az ő tulajdona is a lovarda de a pert nem sikerült megnyernie.Ezért mindig elkövet ellenem valamit.Lehet észrevettétek hogy eléggé kevesen jönnek hozzám lovagolni főleg Danihoz járnak mert ott lószolárium és ehhez hasonló luxusok vannak.Meghallotta hogy kevés pénzem van és felajánlottta hogy megveszi  lovardámat és a fele pénzt nekem adja és megtarthatom a lovaimat is.Először nem fogadtam el de most már csak szinte ti jártok ide és még egy fiú néha-néha.Szóval eladtam ma a lovardát ezért jöttem később.A következő hét végére elhagyjuk ezt a várost.Másik városba költözünk már kinéztünk egy lakást és ott van lovarda ott is tudok tanítani.Viszont a lovakat nem viszem magammal.Eladom őket.Vasárnap lesz vásár.Megkérdeztem Danit akarja-e őket de nem.Ti megvehetitek őket ingyen mert tudom ti jók vagytok hozzájuk és szeretitek őket.Jajj ne nézzetek így!Danihoz is tudtok járni lovagolni! 

Megdöbbenve hallgattuk a történetet.Ha megkapnám is Palit nem tudnám sehol eltartani és anyuék se örülnének neki.Dani pedig olyan pökhendi és mindig olyan szigorúan és kemény kézzel bánik a lovaival!Ránéztem a lányokra és láttam hogy ők is azt gondolják amit én:Meg kell mentenünk a lovardát!

Véleményekre kíváncsi vagyok:)!

                                                                        Második rész

-Nyugi csajok nem kell félni.Átmentek pár cavalettin és utána kezdjük is.-állította egymás mögé a rudakat Attila.-Lépésben aztán ügetésben menjetek át ezeken.Ez azért jó mert a ló megtanulja a helyes járást és arra hogy mindig figyeljen.Gyerünk!

Megcsináltuk amit kívánt és vártuk a következő utasítást.

-Először egy akadályon mentek át.Szóval most jön az elméleti része.Oldalról menjetek rá az akadályra így a lovatok nem térhet ki az elől.Könnyített ülésben menjetek rá és amikor kiválasztottátok az elugrási pontot a derekatokkal lökjétek meg a lovat.A sarkatokat nyomjátok le ne dőljetek a ló nyakára,tartsátok meg a szárat és ne csússzon hátra a lábszáratok.Amikor leérkeztek ugyanúgy könyített ülésben ügetésben menjetek tovább mint az elején.

-Könnyű mondani-mormolta Panka.

-Tudom nehéznek tűnik és nehéz is de ha sokat gyakoroljátok profik lesztek!-mosolygott Attila.

-És hogyan válasszuk ki az elugrási pontot?-kérdezte Bea.

-Ó tényleg ezt nem is említettem.Nos,ha versenyen vagytok a saját lépésetekkel kitudjátok számolni a vágtaugrásokat de ügetésben mentek ezért kisebbeket lépek-kezdett el lépegetni az X felé.

-Itt-állt meg az akadálytól kb 1 méterre-kell elugrani vagyis a hátsó lábaknak.Itt húzok a lábammal egy vonalat és hogy megkönnyítsem az első ugrásotokat amikor ugrattok elkiáltom magam hogy Most! és akkor jön a derék és a satöbbi.De egy idővel a saját szemetekkel is feltudjátok mérni a pályát.No akkor ki a legbátrabb ki kezd?

-Nem én!-kiáltottuk mind a hányan.

-Na ne húzzuk az időt kő papír ollóval döntsétek el!

-Kő papír olló!-mutattuk egymás felé a jeleket.Bea kezdett ő mutatott ollót mi hárman követ.

-Kívánjatok sok sikert!-nézett ránk olyan tekintettel mintha a halálába menne.

-Nyugi tök ügyi leszel-biztattam.Rá nézett az akadályra és ügetésbe indította a lovát.

-Most!

-Ááááhh!

Bea leesett Tinta hátáról át az akadályon keresztül.Erről eszembe jutott egy vicc ami pont erről szól és az oktató a végén az mondja hogy máskor a lovat is vigye magával.Most viszont nem volt idő vicceken gondolkozni.

-Jól vagy?-sietett oda hozzá Attila.Tinta csak állt ott és nézett mintha normális jelenségnek számítana hogy a lovasa a földön fekszik.

-Igen.-porolta le a nadrágját Bea.-Tudom én vagyok a hibás Tinta megérezte a félelmemet.

-Bizony.Megpróbálod még egyszer?

-Majd a többiek után-törölt le a szeméről pár könnycseppet Bea.Ezután persze senki nem akart menni de végül én "áldoztam" fel magam.

-Most!-kiáltotta Attila.Vagy soha gondoltam hozzá miközben átugrottam az x-et.Úgy éreztem magam mintha repülnék.Csodás volt.

-Váó-tapsolt Attila és a többiek.-Minden jó volt csak a sarkad csúszott be a kengyelbe és ment hátra a lábszárad.

Nagy büszkeség fogott el.Ezután a többiek is átvitték az akadályt kisebb-nagyobb hibákkal de többet senki nem esett le nyeregből.Óravégén Attila figyelmeztett bennünket hogy ha kész leszünk ne menjünk el rögtön mert mondani szeretne valamit a házban.Újra komoly lett.Mi egymásra néztünk és azt találgattuk vajon miről lehet szó.

Na meghoztam...kérem a véleményeket a Vendégkönybe!

                                                                            1 rész

Egész héten esik-morogtam magamban miközben a fejemen lévő esőkabát kapucnijára eső cseppeket hallgattam.-Persze ez még jobb lovagló idő mint mondjuk a nagy meleg nyári kánikula!-érveltem az eső mellett újfent magamban.Áthajtottam pár pocsolyán mert csak későn vettem őket észre aztán jobbra kanyarodtam a bringámmal a lovarda felé.Alig várom hogy lássam Palacsintát.-mosolyodtam el.Mindig boldog leszek ha rá gondolok.Igaz eléggé fura név egy lónak de én rögtön beleszerettem ahogy megláttam a lovardában.Ezek a gondolatok kergették egymást a fejemben miközben lezártam a biciklimet.Gyorsan berohantam a védelmet nyújtó eresz alá és bementem az istállóba ahonnan lányok duruzsolása hallatszott.

-Hali!-köszöntem.A csajok éppen a lovaikat készítették elő az órára.

-Laura!Már arra gondoltam hogy én csutakolom le Palacsintát!Soha nem érsz ide időben!10 perc múlva kezdődik az óra!-nézett rám mérgesen Panka de láttam a egy kis mosolyt az arcán.

-Jól van na sietek!-léptem oda Palihoz és egy puszit nyomtam az orrára.

                                                                                     *

Hol lehet?-töprengett Tamara az óráját lesve.

-Biztos mindjárt ideér-nyugtatta Bea.

-Lehet odamehetnénk a házhoz megkérdezni hol van Attila.-vetettem fel.

 A ház pár méterre az istállótól volt ott lakott Attila és a felesége aki néha limonádéval és muffinal kínál minket.Épp indultunk volna amikor nagy sebbel-lobbal bejött Attila.

-Oh,huh,uh lányok készen vagytok?Sajnálom de valamit elkellett intéznem.Nagyon esik kint az eső a fedelesben tartjuk ma az órát.Kérdőn összenéztünk és elindultunk a fedeles felé.Az istálló hátulsó részében volt egy ajtó onnan lehetett bemenni a fedelesbe.Felültünk a pacikra és vártuk a tanár utasítását de Atttila magához intett minket.

-Lányok!Az óra után gyertek be a házba.Fontos dolgot szeretnék nektek mondani!De kezdjük is az órát.Lépésben könyített ülésben ültök egy kör erejéig onnantól könnyű ügetés.A megszokott sorrendben haladjatok!

Olyan furcsa most Attila-gondolkoztam-mindig vidám szokott lenni.Vajon mit akar nekünk mondani?De a gondolkozásra nem volt időm ugyanis Attila bejelentette a bemelegítés után ma ugratni fogunk.

Ma elindítottuk az új blogunkat. Kérjük kövesse figyelemmel, igyekszünk mindig friss információkat közölni. Az üzenetek nyomon követése RSS csatornán keresztül is lehetséges.