Hetedik rész
Ú ez izgi lesz!Komikat kérek!
Csütörtökön...
-Biztos elakarsz menni?-kérdezte Lia aggódva.
-Igen.Meg kell ezt beszélnünk!-vette fel a cipőjét Attila.-Ugyan mi baj történne?
Lia elgondolkodva figyelte férjét.Végül megvonta a vállát.
-Hamar érj haza!-adott egy puszit férje arcára.-Szia!
Attila bepattant a kocsijába és a város másik végébe,Dani lovardájához vezetett.Dani lovardája rendezett és szép volt.Egy mesterséges patak vette a lovardát körül amin egy hídon lehetett átjutni.A bokszoknak volt saját kifutójuk.Az ember azt hinné ez a lovak paradicsoma, de nem.Dani nem igazán értett a lovakhoz és az igazat megvallva ebben is csak Attilával akart versenyezni.A lovak szépen le voltak kefélve,nem is éheztették őket de minden ló lelke meg volt sebesülve.A gyerekeknek mindig az erős és szigorú pálca és szárhasználatot tanították.Attila sajnálta a lovakat.Viszont az emberek többsége a külsőt tartja fontosnak és ide járnak lovagolni.Igaz Attila lovardájában néha-néha elhagynak pár dolgot (például a legelőn maradt nyereg vagy a pályán maradt pálca) és nem is a legrendezetteb lovarda de itt mindenki szerette a lovakat és mindeki boldog volt.
-Végre megjöttél!-jött ki a házából Dani.-Fáradj beljebb.
Attila megint bátyja irodájában találta magát.Kettő korsó bor volt ott a papírok helyett.
-Kérsz?-öntött kettő pohárba bort a házigazda.
Attila bólintott.Kicsit feszült volt.Általában amikor Danival van mindig úgy érezte magát mintha ő egy kisfiú lenne míg bátyja az apja.Természetesen azért érezte mindig így magát mert gyerekkorukban Dani eléggé főnökösködő volt.
-Nos akkor vágjunk is bele.Sajnálom ami tegnap történt.Úgy gondolom hogy borítsunk fátylat erre az egészre és béküljünk ki-ajánlotta fel a békejobbot Dani.
-Elfogadod hogy nem adom el a lovardát amíg meg nem gondolom magam?-nézett rá ridegen az öccse.
-Hümmm...hát jó.Igazából már el is felejtettem miért versengünk egymással.-ivott bele a poharába.
-Tényleg?Nem emlékszel a végítéletre?És hogy felvílágosítsalak csak te akarsz velem versengeni.Ne játszd meg magad!
-Igazad van.eléggé gyerekesen viselkedtünk.Bocsánat, viselkedtem.De gondolkodtam a dolgon és nincs kedvem erre pazarolni az életem.Úgyhogy nyugodj meg nem keserítem meg az életed.-vigyorgott rá Dani.
Attila kétkedően nézett rá aztán koccintottak.
**************
-Ó naiv kisöcsém.-nézett az alvó Attilára Dani.-Nagy hibát követtél el hogy hittél nekem-rakta el az aláírt lapokat...