Második rész
Véleményekre kíváncsi vagyok:)!
Második rész
-Nyugi csajok nem kell félni.Átmentek pár cavalettin és utána kezdjük is.-állította egymás mögé a rudakat Attila.-Lépésben aztán ügetésben menjetek át ezeken.Ez azért jó mert a ló megtanulja a helyes járást és arra hogy mindig figyeljen.Gyerünk!
Megcsináltuk amit kívánt és vártuk a következő utasítást.
-Először egy akadályon mentek át.Szóval most jön az elméleti része.Oldalról menjetek rá az akadályra így a lovatok nem térhet ki az elől.Könnyített ülésben menjetek rá és amikor kiválasztottátok az elugrási pontot a derekatokkal lökjétek meg a lovat.A sarkatokat nyomjátok le ne dőljetek a ló nyakára,tartsátok meg a szárat és ne csússzon hátra a lábszáratok.Amikor leérkeztek ugyanúgy könyített ülésben ügetésben menjetek tovább mint az elején.
-Könnyű mondani-mormolta Panka.
-Tudom nehéznek tűnik és nehéz is de ha sokat gyakoroljátok profik lesztek!-mosolygott Attila.
-És hogyan válasszuk ki az elugrási pontot?-kérdezte Bea.
-Ó tényleg ezt nem is említettem.Nos,ha versenyen vagytok a saját lépésetekkel kitudjátok számolni a vágtaugrásokat de ügetésben mentek ezért kisebbeket lépek-kezdett el lépegetni az X felé.
-Itt-állt meg az akadálytól kb 1 méterre-kell elugrani vagyis a hátsó lábaknak.Itt húzok a lábammal egy vonalat és hogy megkönnyítsem az első ugrásotokat amikor ugrattok elkiáltom magam hogy Most! és akkor jön a derék és a satöbbi.De egy idővel a saját szemetekkel is feltudjátok mérni a pályát.No akkor ki a legbátrabb ki kezd?
-Nem én!-kiáltottuk mind a hányan.
-Na ne húzzuk az időt kő papír ollóval döntsétek el!
-Kő papír olló!-mutattuk egymás felé a jeleket.Bea kezdett ő mutatott ollót mi hárman követ.
-Kívánjatok sok sikert!-nézett ránk olyan tekintettel mintha a halálába menne.
-Nyugi tök ügyi leszel-biztattam.Rá nézett az akadályra és ügetésbe indította a lovát.
-Most!
-Ááááhh!
Bea leesett Tinta hátáról át az akadályon keresztül.Erről eszembe jutott egy vicc ami pont erről szól és az oktató a végén az mondja hogy máskor a lovat is vigye magával.Most viszont nem volt idő vicceken gondolkozni.
-Jól vagy?-sietett oda hozzá Attila.Tinta csak állt ott és nézett mintha normális jelenségnek számítana hogy a lovasa a földön fekszik.
-Igen.-porolta le a nadrágját Bea.-Tudom én vagyok a hibás Tinta megérezte a félelmemet.
-Bizony.Megpróbálod még egyszer?
-Majd a többiek után-törölt le a szeméről pár könnycseppet Bea.Ezután persze senki nem akart menni de végül én "áldoztam" fel magam.
-Most!-kiáltotta Attila.Vagy soha gondoltam hozzá miközben átugrottam az x-et.Úgy éreztem magam mintha repülnék.Csodás volt.
-Váó-tapsolt Attila és a többiek.-Minden jó volt csak a sarkad csúszott be a kengyelbe és ment hátra a lábszárad.
Nagy büszkeség fogott el.Ezután a többiek is átvitték az akadályt kisebb-nagyobb hibákkal de többet senki nem esett le nyeregből.Óravégén Attila figyelmeztett bennünket hogy ha kész leszünk ne menjünk el rögtön mert mondani szeretne valamit a házban.Újra komoly lett.Mi egymásra néztünk és azt találgattuk vajon miről lehet szó.